Mi az FCL és az LCL?
Az FCL az a szállítási mód, amelyben egy teljes konténert egyetlen feladónak tartanak fenn; az LCL a részrakományos mód, amelyben különböző feladók tételeit ugyanabban a konténerben egyesítik. FCL esetén a díj konténerenkénti átalány; LCL esetén egységenként számítják a súly és a térfogat közül a nagyobbik alapján. A választás a térfogattól, a súlytól, a csomagolás szilárdságától és az időtűrő képességtől függ.
Mi az alapvető különbség az FCL és az LCL között?
Az alapvető különbség az, hogy kié a konténer, és hányszor kezelik az árut. FCL esetén a konténert a feladó telephelyén töltik meg és plombálják le; a plombát érkezéskor a vámhatóság vagy a címzett töri fel, és addig senki sem nyitja ki a ládát. LCL esetén az árut először egy gyűjtőraktárba (CFS) szállítják, ahol ugyanabba a kirakodási kikötőbe tartó többi tétellel együtt egy konténerbe rakják, érkezéskor pedig egy raktárban ismét szétválogatják. Az FCL tehát egy láda bérlése, az LCL pedig egy ládán belüli hely vásárlása. A különbség mindenhol megmutatkozik: FCL esetén a szállítási idő általában rövidebb és kiszámíthatóbb, míg LCL esetén a naptárt a konténer megtelésére való várakozás és az érkezéskori szétbontás ideje is növeli. Az okmányok oldalán az FCL egyetlen hajófuvarlevéllel halad, az LCL esetében viszont a fuvarozó állítja ki a fő hajófuvarlevelet (MBL) a konszolidátornak, a konszolidátor pedig minden feladónak házi hajófuvarlevelet (HBL) ad.
Hogyan változtatja meg a térfogat, a súly és a szállítások gyakorisága az FCL/LCL-döntést?
A kiegyenlítődési pont az a térfogat, amelynél az LCL egységára megegyezik egy konténer átalánydíjával; a gyakorlatban, ha megközelíti a 20 lábas konténerben nagyjából a 13–15 m³-t, vagy a 40 lábas konténerben nagyjából a 25–30 m³-t, érdemes FCL-számítást készíteni. Ez a küszöb nem rögzített: a hajózási társaság LCL-kihasználtsága az adott útvonalon, az évszak és az LCL fix tételei, mint a delivery order, a vámraktár és a szétbontás lefelé vagy felfelé tolják. A használható térfogat egy 20 lábas konténerben körülbelül 33 m³, egy 40 lábas konténerben körülbelül 68 m³, egy 40 lábas High Cube-ban pedig körülbelül 76 m³; a tényleges kihasználtság a rakodási veszteségek miatt ezek alatt marad. A döntést nem a térfogat egyedül hozza meg: ha az áru nehéz, a konténer legnagyobb hasznos terhe dönt, ha pedig könnyű és terjedelmes, a magassági korlát. Továbbá, ha gyakran küld kis tételeket, az LCL elkerüli a készletlekötést; ha a csomagolás törékeny, az érték magas, vagy az áru nem keverhető, az FCL az előnyben részesített akkor is, ha nem használja ki a teljes kapacitást. Egy üres térfogattal induló konténer elküldése ésszerű lehet a sérülés- és késedelemkockázat áraként. A számításhoz lásd a konténerkapacitás és a CBM-kalkulátor eszközt.
- Kis, rendszeres tételek, alacsony térfogat: LCL.
- 20 lábas konténerben 13–15 m³, 40 lábas konténerben 25–30 m³ felett: készítsen FCL-számítást.
- Kis térfogatú, nehéz áru: FCL-nél ellenőrizze a súlykorlátot, LCL-nél a súly alapján történő számlázást.
- Törékeny, keverésre érzékeny vagy nagy értékű áru: FCL.
- Sok díjmentes időre szoruló importőrök: FCL (LCL esetén a konténer nem az Ön irányítása alatt áll).
Hogyan működik az összevonás és a szétbontás?
LCL esetén az áru nem közvetlenül a hajóra, hanem először a gyűjtőraktárba kerül. A konszolidátor összegyűjti az ugyanabba a kirakodási kikötőbe tartó tételeket, a súly és a csomagolások összeférhetősége szerint elhelyezi őket, lezárja a konténert, és átadja a fuvarozónak. A fuvarozó a konszolidátor nevére egyetlen fő hajófuvarlevelet állít ki; a konszolidátor minden feladónak külön házi hajófuvarlevelet ad a tételére. Érkezéskor a konténert a kikötőből raktárba szállítják, és szétbontják: a tételeket szétválasztják, lemérik, felmérik és címzettek szerint felosztják. Ez a két többletállomás az elsődleges oka annak, hogy az LCL tovább tart, mint az FCL. A szétbontás utáni újramérés fontos: ha az Önnek megadott mérés nem egyezik a raktárban végzettel, a számlát felfelé módosítják, ezért raklapos árunál a valós külső méreteket adja meg.
Kezelés, sérülési kockázat és veszélyes áru
LCL esetén az árut a feladó raktára és a címzett között sokkal többször kezelik, mint FCL esetén, és minden kezelés a sérülés vagy összekeveredés esélye. A csomagolással szemben ezért részrakománynál magasabbak az elvárások: az árunak raklapon kell lennie, sztreccsfóliával betekerve, egymásra rakhatónak előkészítve és olvashatóan jelölve. Önt az ugyanabban a konténerben lévő szomszédos tétel jellege is érinti; ha nedvességet felszívó vagy szagot kibocsátó áru mellé rakják, az sérülési kérdés. Veszélyes árunál a szabályok szigorúbbak: az IMDG-kódex követelményeket támaszt a csomagolásra, jelölésre, elhelyezésre és elkülönítésre, és már egyetlen veszélyes csomag is az egész konténert veszélyes státuszba helyezi. Emiatt sok konszolidátor a veszélyesáru-tételeket teljesen elutasítja, vagy csak bizonyos osztályokat fogad el; az összeférhetetlen osztályok nem rakhatók össze. Veszélyes árunál az FCL gyakran az egyetlen járható út.
Mi a különbség a költségszerkezetben?
Az FCL és az LCL költségei eltérően viselkednek. FCL esetén a fuvardíj konténerenkénti átalány; az egységköltség a térfogat növekedésével csökken, és nő, ha a láda félig üresen megy. LCL esetén a fuvardíjat a revenue ton alapján számítják, és lineárisan nő, de hozzájárulnak a térfogattól független fix tételek: a gyűjtőraktári szolgáltatás, a szétbontás, az okmányok és a terminálköltségek. Kis tételeknél ezek a fix tételek a teljes számla észrevehető részét teszik ki, ezért két ajánlat összehasonlítása pusztán a fuvardíj-sor alapján félrevezető. Mindig az érkezési oldali díjakat is tartalmazó végösszeg alapján hasonlítson, és kérdezze meg, hány R/T a minimális számlázási egység LCL esetén.
Az FCL és az LCL összehasonlítása
| Szempont |
FCL |
LCL |
| A konténer felhasználása |
Egyetlen feladónak fenntartva, plombálva |
Több feladó tételei együtt |
| Számlázás |
Konténerenkénti átalánydíj |
Revenue ton (m³/tonna, a nagyobbik) + fix tételek |
| Fuvarokmány |
A fuvarozó által kiállított egyetlen hajófuvarlevél |
A fuvarozó fő hajófuvarlevele (MBL) + a konszolidátor házi hajófuvarlevelei (HBL) |
| Kezelések száma |
Kevés; a ládát útközben nem nyitják fel |
Sok; van összevonás és szétbontás |
| Szállítási idő |
Rövidebb és kiszámíthatóbb |
Hosszabb a raktári szakaszok miatt |
| Veszélyes áru |
Lehetséges az IMDG-feltételek mellett |
A legtöbb konszolidátor elutasítja, vagy csak korlátozott körben fogadja el |
| Mikor illik |
Nagy térfogat, törékeny vagy értékes áru |
Kis, rendszeres tételek |
Gyakran ismételt kérdések
Az LCL mindig olcsóbb, mint az FCL?
Nem. Az LCL kis térfogatoknál olcsó, de egységköltsége lineárisan nő a térfogattal, és egy bizonyos ponton túl meghaladja egy konténer átalánydíját. Az LCL-nek ezenkívül a térfogattól független raktári és okmánytételei is vannak. Ne a fuvardíj-sor alapján hasonlítson, hanem az érkezési oldali díjakat is tartalmazó teljes költség alapján.
Hogyan állapítják meg az áruom mérését LCL esetén?
A mérést a gyűjtőraktárban végzik a tétel külső méretei alapján: a raklap alapja, a teljes magasság, a sztreccsfólia és a kilógó csomagolás beleszámít. Ha az Ön által megadott mérés kisebb, mint a raktárban végzett, a számlát felfelé módosítják. Ezért a mérést ne a termék kartonjából, hanem a raklapos egység valós külső méreteiből számítsa.
Ki rakja meg a konténert FCL esetén?
A szokásos gyakorlat szerint a konténert a feladó telephelyén, a feladó felelősségére töltik meg és plombálják le; a plomba számát a hajófuvarlevélbe írják. A kiegyensúlyozott elhelyezés, a súly szétosztása a padlón és az áru rögzítése a feladó dolga. A hibás elhelyezés okozta károkért a fuvarozó felelőssége főszabály szerint nem keletkezik.
Van értelme félig tele konténert küldeni?
Néha igen. A térfogati küszöb alatt is FCL-t választanak, ha az áru törékeny, nem keverhető, szoros a szállítási határidő, vagy veszélyes árut tartalmaz. A kihasználatlan térfogat költségét ellensúlyozhatja a kevesebb kezelés és a kiszámíthatóbb szállítási idő; a döntést az összkockázat alapján hozza meg.