Mi a hajófuvarlevél (bill of lading)?
A hajófuvarlevél (más néven hajórakjegy; bill of lading, B/L) az az okmány, amelyben a fuvarozó elismeri, hogy átvette az árut, vagy azt a hajó fedélzetére rakta. A fuvarozási szerződést bizonyítja, átruházható formájában pedig az árut megtestesítő okmány (document of title), amely eldönti, hogy az érkezési kikötőben kinek adják ki az árut. Tengeri fuvarozásban állítják ki, és az árut a jogosult birtokos az eredeti példány bemutatása ellen kapja meg.
Átruházza-e a hajófuvarlevél a tulajdonjogot?
A hajófuvarlevél az áru birtokát ruházza át, nem a tulajdonjogot. A Török Kereskedelmi Törvénykönyv 1234. cikke szerint, miután az árut fuvarozásra átvették, a hajófuvarlevélnek az áru átvételére jogosult személy részére történő átadása ugyanolyan jogi hatással jár, mint maga az áru átadása, és az a személy, aki az okmányt szabályszerűen átveszi, közvetett birtokossá válik. Hogy a tulajdonjog átszállt-e, az az alapul szolgáló adásvételi szerződés kérdése. A különbségnek gyakorlati jelentősége van: a vevő kezében lehet az eredeti hajófuvarlevél, mégsem tulajdonos, ha az adásvétel úgy rendelkezik, hogy a tulajdonjog csak a teljes kifizetéssel száll át. A fuvarozó nem vizsgálja az adásvételt; az árut a hajófuvarlevél jogosult birtokosának köteles kiadni. Ezért kérik a bankok akkreditív esetén az eredeti hajófuvarlevelet: az okmány biztosítékként működik, amely azt szabályozza, ki veheti át az árut.
Mi a különbség a névre szóló, a rendeletre szóló és a bemutatóra szóló hajófuvarlevél között?
A különbség abban áll, hogy az okmány kinek és hogyan ruházható át. A rendeletre szóló (order) hajófuvarlevél hátirattal és átadással ruházható át, és ez a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban használt típus. Ha a címzett rovatában csak „to order” áll, a hajófuvarlevelet a feladó rendeletére állítják ki, és senki nem veheti át az árut, ha a feladó nem látja el hátirattal. A névre szóló (straight) hajófuvarlevélben a címzett meg van nevezve, és az okmány hátirattal nem ruházható át. A bemutatóra szóló (bearer) hajófuvarlevél a papír átadásával száll át, és mivel az elvesztés kockázata nagyon magas, a gyakorlatban ritkán választják. A választás a kereskedelmi kockázathoz kötődik: a még ki nem fizetett rakománynál a rendeletre szóló hajófuvarlevél lehetővé teszi, hogy az eladó visszatartsa az árut.
- Rendeletre szóló (order): hátirattal és átadással ruházható át; az akkreditíves ügyletek szabványa.
- Névre szóló (straight): a címzett meg van nevezve; hátirattal nem ruházható át.
- Bemutatóra szóló (bearer): a papír átadásával ruházható át; magas az elvesztés kockázata.
Mi a különbség az eredeti hajófuvarlevél, a telex release és a tengeri fuvarlevél (sea waybill) között?
Mindhárom az áru kiadását szabályozza, de a kiadás kulcsa más. Eredeti hajófuvarlevélnél az árut csak az eredeti példány bemutatása ellen adják ki a fuvarozó ügynökénél az érkezési kikötőben. A telex release nem külön okmánytípus, hanem a nyomtatott hajófuvarlevélen végrehajtott művelet: miután az eladó megkapta a pénzét, valamennyi eredeti példányt leadják a fuvarozó ügynökének a felrakodási kikötőben, a fuvarozó pedig utasítja a célállomási ügynökét az áru kiadására, így papírra nem kell várni. A tengeri fuvarlevélnél (sea waybill) egyáltalán nem nyomtatnak eredeti példányt; az okmány nem átruházható, és az árut az azon megnevezett címzettnek adják ki személyazonosság-ellenőrzés után. A választás a kereskedelmi bizalmon múlik. Az eredeti hajófuvarlevél a fizetés legerősebb biztosítéka, de ha az okmányok késnek a postán, a konténer a kikötőben vár, és megkezdődik a demurrage számítása. A tengeri fuvarlevél ezt a késést megszünteti, de gyengíti az eladó alkupozícióját.
Megtartja-e a feladó a rendelkezési jogot a tengeri fuvarlevél esetén?
Igen, ha nem állapodtak meg másképp, a rendelkezési jog a feladónál marad. A tengeri fuvarlevél hátirattal nem ruházható át, és nem az árut megtestesítő okmány, de ez nem jelenti azt, hogy a feladó minden beleszólását elveszíti az áru sorsába. A CMI Egységes Szabályai a tengeri fuvarlevelekre (CMI Uniform Rules for Sea Waybills, 1990) szerint a feladónak lehetősége van a rendelkezési jogot a címzettre ruházni, de csak akkor, ha ezt a lehetőséget legkésőbb az áru fuvarozónak való átadásának pillanatában gyakorolja, és ezt a döntést az okmányon fel kell tüntetni. Amíg a jogot nem ruházza át, a feladó a fuvarozónak adott írásbeli utasítással megváltoztathatja a címzettet vagy a kézbesítési utasítást. Egyes szerződések „NODISP” jelölést használnak: a feladó előre lemond a címzett megváltoztatásának jogáról, ami erősíti a címzett helyzetét. Röviden: a tengeri fuvarlevél nem ad a bankhoz benyújtható biztosítékot, de az eladó nem hagyta teljesen ellenőrzés nélkül az árut.
A légi és a közúti fuvarlevél hajófuvarlevélnek számít-e?
Nem. Sem a légi fuvarlevél (AWB), sem a CMR-fuvarlevél nem az árut megtestesítő okmány, és egyik sem látható el hátirattal. A légi fuvarlevél a fuvarozási szerződés és az áru átvételének bizonyítéka. Három eredeti példányt állítanak ki, egyet a fuvarozónak, egyet a címzettnek és egyet a feladónak, de az okmány nem testesíti meg az árut, és a légitársaság az árut az azon megnevezett címzettnek adja ki. A CMR-fuvarlevél ugyanezen logika szerint működik, a CMR-egyezmény alapján három eredeti példánnyal: egy a feladónak, egy az áruval utazik, egy pedig a fuvarozónak. Az áru feletti rendelkezési jogot a közúti fuvarozásban az Egyezmény 12. cikke szabályozza. Ennek eredményeként a légi és a közúti fuvarozásban nincs megfelelője annak a tengeri szabálynak, hogy az árut az irányítja, aki az okmányt birtokolja; a fizetés biztosítékát más eszközökkel építik fel, például akkreditívvel, okmányok fizetés ellenében kiadásával (documents against payment) vagy a bank címzettként való megnevezésével.
Az eredeti hajófuvarlevél, a telex release és a tengeri fuvarlevél összehasonlítása
| Szempont |
Eredeti hajófuvarlevél (B/L) |
Telex release |
Tengeri fuvarlevél (sea waybill) |
| Az árut megtestesítő okmány |
Igen |
Nem külön okmány; az árut megtestesítő hajófuvarlevélen végzett művelet |
Nem |
| Ellátható-e hátirattal? |
Igen, ha rendeletre szóló |
Nem, miután az eredeti példányokat leadták |
Nem |
| Eredeti példány szükséges-e a kiadáskor? |
Szükséges |
Nem szükséges; a fuvarozó kiadási utasítása elég |
Nem szükséges; a címzett személyazonossága és meghatalmazása elég |
| Meg kell-e érkezniük az okmányoknak a célállomásra? |
Igen, és a késés demurrage-kockázatot teremt |
Nem |
Nem |
| Illeszkedés az akkreditívhez |
A legmegfelelőbb okmány |
Banktól függően eltér; általában nem előnyben részesített |
Általában nem fogadják el |
| Tipikus felhasználás |
Új vagy kockázatos vevő, akkreditíves ügyletek |
Már kifizetett áru |
Csoporton belüli szállítmányok, megbízható vevő |
Gyakran ismételt kérdések
Hány eredeti hajófuvarlevelet állítanak ki?
A leggyakoribb a 3/3 készlet: három eredeti példány és általában három nem átruházható másolat. Az áru átvételéhez a három eredeti bármelyikének bemutatása elég, és ha az egyiket felhasználták, a többi hatályát veszti. Akkreditíves ügyleteknél a bankok általában a teljes eredeti készletet kérik, és a hiányos benyújtás eltérés (discrepancy) oka.
Ki állítja ki a hajófuvarlevelet?
A fuvarozó állítja ki, vagy az ügynöke, illetve a hajóparancsnok a nevében. Ha a szállítmányozó saját nevében vállalja a fuvarozást, saját házi hajófuvarlevelet (house bill of lading, HBL) állít ki. A tartalom a feladó berakodási utasításain alapul, ezért az olyan mezőkben, mint a címzett neve, az áru megnevezése és a HS-kód, a hibák kockázata a feladót terheli. Javítás csak az eredeti példányok leadásával lehetséges.
Hogyan vehető át az áru, ha az eredeti hajófuvarlevél elveszett?
Az elveszett hajófuvarlevél önmagától nem válik érvénytelenné; az okmányt bíróságnak kell semmisnek nyilvánítania. Mivel ez időbe telik, a fuvarozók a gyakorlatban bankgarancia ellenében kiadhatják az árut. A garancia összegét és időtartamát a fuvarozó határozza meg, amely nem köteles elfogadni. A kockázat csökkentésére az eredeti példányokat külön küldeményekben küldik.
A telex release ugyanaz, mint a tengeri fuvarlevél?
Nem. A telex release a nyomtatott hajófuvarlevélen végrehajtott művelet: az eredeti példányokat a felrakodási kikötőben leadják a fuvarozónak. A tengeri fuvarlevél eleve nem átruházható szállítási okmány, és soha nem nyomtatnak eredeti példányt. A gyakorlati eredmény hasonló, mert a címzett papírra várás nélkül veszi át az árut, de a jogi természet és az eladónál maradó ellenőrzés más.