Mi a VGM (ellenőrzött bruttó tömeg)?
A VGM (ellenőrzött bruttó tömeg, verified gross mass) a megrakott konténer teljes tömege, beleértve az árut, a csomagolást, a raklapokat, a dunnage-ot (kitámasztóanyag) és a rögzítőanyagot, valamint a konténer tárát, a SOLAS két meghatározott módszerének egyikével ellenőrizve. A nyilatkozatot a feladó teszi. 2016. július 1. óta az ellenőrzött bruttó tömeg nélküli teli konténert nem rakodják hajóra.
Melyik szabályon alapul a VGM-követelmény?
A követelmény a SOLAS-egyezmény VI. fejezetének 2. szabályán alapul. A módosítást a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerbiztonsági Bizottsága az MSC.380(94) határozattal fogadta el, és 2016. július 1-jén lépett hatályba. A végrehajtás részleteit az MSC.1/Circ.1475 körlevél iránymutatásai tartalmazzák. A szabály az ellenőrzött bruttó tömeg rendelkezésre bocsátását a hajóra rakodás feltételének tekinti: az iránymutatás kimondja, hogy a konténert nem szabad hajóra rakodni, amíg a kapitány (master) vagy képviselője és a terminál képviselője ezt az értéket meg nem kapta. A cél a helytelenül bejelentett tömegek okozta rakodási és stabilitási balesetek megelőzése.
Melyik a két ellenőrzési módszer?
A SOLAS két módszert határoz meg, amellyel a feladó megszerezheti az ellenőrzött bruttó tömeget. Az 1. módszer a konténer egészének lemérése, miután megrakták és lezárták. A 2. módszer az összes csomag és árutétel külön lemérése, beleértve a raklapokat, a dunnage-ot és az egyéb csomagoló- és rögzítőanyagot, ezek összeadása, majd a konténer tárájának az összeghez adása. A 2. módszernél alkalmazott mérési eljárást jóvá kell hagynia annak az államnak az illetékes hatóságának, amelyben a konténert megrakták és lezárták.
- Az eredeti, lezárt csomagokat, amelyeken a tömeg egyértelműen és tartósan fel van tüntetve, nem kell újra lemérni
- A 2. módszer nem alkalmas ömlesztett rakományra, például fémhulladékra és zsák nélküli gabonára; ezekben az esetekben az 1. módszert használják
- Ha a konténert közúti járművön mérik le, a jármű és a vontató tárát levonják
Ki jelenti be a VGM-et, és kinek adják meg?
A nyilatkozatot a feladó (shipper) teszi. Az iránymutatás feladónak azt a személyt tekinti, akit a hajófuvarlevél, a tengeri fuvarlevél vagy az egyenértékű multimodális fuvarokmány feladóként nevez meg, illetve akinek a nevében vagy megbízásából fuvarozási szerződést kötöttek a fuvarozóval. Az értéket szállítási okmányban kell megadni; az okmány lehet a szállítási utasítások része vagy különálló közlés, de egyértelműen ki kell derülnie belőle, hogy a tömeg az ellenőrzött bruttó tömeg, és a feladó által felhatalmazott személynek alá kell írnia. A nyilatkozatot a kapitánynak vagy képviselőjének és a terminál képviselőjének olyan korán kell átadni, hogy felhasználható legyen a hajó rakodási tervének elkészítésekor.
Honnan olvasható le a tára és a legnagyobb bruttó tömeg?
A konténer saját tárája és kötelező legnagyobb bruttó tömege a konténeren fel van tüntetve. Az ajtószárnyra szegecselt CSC-tábla a legnagyobb bruttó tömeget mutatja, a tára pedig az ajtóra van festve, és a 2. módszer számításába ez a tára kerül. A tára az üres konténer tömege, amelyben nincs sem árutétel, sem raklap, sem dunnage, sem rögzítőanyag. Van még egy különálló korlát: a konténert nem szabad a CSC-táblán feltüntetett legnagyobb bruttó tömegnél nagyobb terheléssel megrakni. A katalógusokban szereplő tárák átlagértékek; az ajtó lefényképezése berakodás előtt megelőzi a később felmerülő vitákat.
Mi történik, ha nem jelentik be, vagy a mérés nem egyezik?
Ellenőrzött bruttó tömeg nélkül a konténert nem fogadják el a fedélzetre. Ebben az esetben az IMO iránymutatása szerint a kapitány vagy képviselője és a terminál képviselője a feladó nevében megszerezheti a konténer ellenőrzött bruttó tömegét, a költséget pedig a kereskedelmi felek megállapodás szerint megosztják. A nyilatkozat kihagyásakor tehát a folyamat nem áll le; költségként és késedelemként tér vissza. Ha az értékek ütköznek, az iránymutatás megközelítése egyértelmű: alapul a terminálon mérlegeléssel megszerzett ellenőrzött bruttó tömeget veszik.
A SOLAS által meghatározott két ellenőrzési módszer
| Szempont |
1. módszer |
2. módszer |
| Mit mérnek le |
A teljes konténert a megrakás és lezárás után |
Az összes csomagot, árutételt, raklapot, dunnage-ot és rögzítőanyagot |
| Hogyan kerül be a tára |
Már benne van a mérésben |
A konténer tárája külön adódik az összeghez |
| Jóváhagyási feltétel |
Kalibrált és hitelesített berendezéssel való mérés |
A módszert annak az államnak az illetékes hatósága hagyta jóvá, ahol a megrakás történt |
| Alkalmas rakomány |
Bármely rakomány; az ömlesztett és hulladékrakomány egyetlen lehetősége |
Tételenként lemérhető csomagolt rakomány |
Gyakran ismételt kérdések
A VGM ugyanaz, mint a csomagolási lista bruttó súlya?
Nem. A csomagolási lista bruttó súlya az áru és csomagolásának súlya; a VGM ez plusz a raklapok, a dunnage, a rögzítőanyag és maga a konténer tárája. A kettő összetévesztése olyan nyilatkozathoz vezet, amelyből hiányzik a konténer tárája. A VGM csak konténeres tengeri szállítmányoknál keletkezik.
Ki jelenti be a VGM-et LCL rakománynál?
A bejelentési kötelezettség a fuvarokmányban feladóként szereplő felet terheli. Részrakománynál (LCL) a konszolidátor, mivel ő rakja meg a konténert, a konténer egészére nézve jelenti be az ellenőrzött bruttó tömeget. A szállítmány tulajdonosának felelőssége ekkor a saját rakománya súlyának és méreteinek helyes megadása; a téves nyilatkozat torzítja az összeget.
A VGM-nyilatkozat helyettesíti a vámnyilatkozatot?
Nem, külön folyamatok. A VGM tengeri biztonsági kötelezettség, címzettjei a fuvarozó és a terminál; a vámnyilatkozat a vámokra és kereskedelempolitikai intézkedésekre vonatkozik, címzettje a vámigazgatás (lásd vámkezelés). A két nyilatkozat súlyadatainak összhangban kell lenniük, de az egyik nem pótolja a másikat.
Mi történik, ha a konténer túllépi a legnagyobb bruttó tömegét?
A legnagyobb bruttó tömegét túllépő konténert nem lehet hajóra rakodni; ez a VGM-től különálló második határ. Emellett a közúti tengelyterhelési és legnagyobb megrakott tömeg korlátok a konténerbe elméletileg beférő tömegnél alacsonyabb felső határt szabhatnak.